Árpád fejedelem szobrának Szent Istvánra szegezett egyenes tekintetéből az utódra váró fontos feladat szigorú parancsa sugárzik. A rendíthetetlen tekintet 907. július 7-én, a pozsonyi csata győztes napján, az ország születésekor dermedt Árpád arcára.  Egy új hazát kell megvédened! – szól ez a nézés.
István állja a tekintetet, és érti a feladatot. Szobra itt áll ebben a kanyarban a Csillagösvényen, és a történelemben egyaránt. Ezen a történelmi ösvényen végighaladva a szemlélődőnek mindegy, hol jár: kanyar előtt, vagy után, mind a hét szoborra csak fellehet nézni!

A 907. évi u.n. pozsonyi csata sorsdöntő győzelme mintegy száz évre elrettentette ellenségeinket „friss” hazánktól. De az augsburgi csata, amely tulajdonképpen egy tőrbe csalt önálló, saját szakállára portyázó magyar csapat lemészárlása volt, megmutatta az ország sebezhetőségének gyenge pontját is.
A törzsszövetségi formában, olykor más érdekeltségű nemzetségekkel együttműködő fejedelemség nem tudott egységes maradni. A letelepedett törzsek közt széthúzás, zúgolódás, hatalomvágy, vagyis az életveszélyes megosztottság lett úrrá.

István érezte hivatásának óriási felelősségét. Országa ott állt egymagában a barátságtalan Európa szívében barát, testvér és rokoni segítség nélkül. Körülöttünk éhes, prédára leskelődő ragadozók figyelték folyamatosan a támadható, gyenge pontunkat, hol marhatnak belénk? Ilyen zajos harci időben koronázták meg első királyunkat 1001. január. 1.-én itt a Pilisben, Esztergomban, és kezdte meg az államalapítás küzdelmes feladatát.
Szent István legnagyobb tette, hogy megmentette az országot. A megosztott, széthúzó nemzetségekből álló országból, ha áldozatok árán is, de erős, egységes államot hozott létre központi hatalommal, komoly közigazgatási szervezettséggel. Vármegyékre osztotta az országot, élükre ispánt állított, pénzt veretett, törvényeket alkotott. Felépítette Nándorfehérvárt, egy kápolnát Jeruzsálemben, több zarándokházat, és templomokat. A sok-sok nem kis feladat megoldásához nélkülözhetetlenül kemény kéz kellett, ezért maradt meg égi köszönetként épségben karja, a Szent Jobb. Ahol pedig kemény kéz dolgozik, ott bizony eltörhet néhány szál virág is. Uralkodása alatt Istvánnak állandóan késhegyen egyensúlyozva, az országhatáron ellenségtől körülvéve, rokon és barát nélküli Európában, súlyos felelősség terhe alatt, létfontosságú döntéseket kellett hoznia azonnal, miközben a nemzet jövője volt a tét.  A nemzet egészére nézve nem lehetett olyan tragikusan drámai a hivatalos kereszténységre való áttérés, mert lelkületben, életfelfogásban a nép már előtte is hasonló volt. Hazánk ezer esztendős történelmét a kereszténység tartotta életben.




Uralkodásának 38 éve alatt számos csatát kellett megvívnia, melyek mindegyike győzelmével végződött. Jött egy nép, akinek most született országa, és újonc uralkodója már koronát kér a pápától. István szab feltételeket Európa legnagyobb hatalmának, minden nyugati király hűbérurának, a pápának. Európa kivételezett, egyedüli uralkodójaként Szent István ugyan elismerte a pápa hitbéli nagyságát a kereszténység szellemi vezetőjeként, de országa függetlenségét nem adta, és a pápa neheztelésének ellenére a többi Árpád-házi uralkodónk sem. Ezzel nyitva hagyott egy kiskaput, és átjárhatóságot biztosított az ősi hagyományokhoz, a gyökerekhez, melyek alapvetően nem voltak keresztényellenesek.

A pilisszántói Csillagösvény hét alakja égi elrendelésű vezetője volt ennek a népnek. Ami azt jelenti, hogy Isteni küldetéstudattal megáldott, elhivatott vezetők voltak. Isten ostorának, az Isteni parancsok végrehajtójának tartják Őket. Nyugat népei rettegve emlegették Atillát Isten ostoraként. Csakhogy a korbács üzenetéhez szokott nyugati uralkodók alattvalói nem tudták azt, amit nálunk minden egyszerű vidéki gazda tud. Az ostor nem büntet, megver, megaláz és megbosszul, mint a korbács, hanem jó útra irányít és összeterel!  Két egyszerű eszköz, mégis micsoda szemléletbeli különbség a két uralkodói kultúra között. Az Isten ostora nyáját, népét terelte egységbe, mert ha elkószál, szétszéled, ragadozók áldozata lesz, és elpusztul. Szent István tekintélyének titkát talán itt lehetne keresni. Ebből a szempontból válnak érthetővé uralkodásának tettei!  István király intelmei fiának, ma is érvényes erkölcsi és gyakorlati útmutatók, melyek szellemisége nem igazán barbár ősi gyökerekről vall. Tanácsai az ország egységének fontosságára, fenntartásának módszerére tanítanak. Ezért tekintik ugyanúgy saját királyuknak Szent Istvánt a szlovákok és más nemzetiségek, mint a magyarok. Hol vagy István király? Szükség lenne Rád ma is!

István a bajor uralkodóházból vette feleségül Gizellát, hogy szövetségest keressen az idegen Európában. Ilyen formán gyermekük Imre herceg anyai ágon a bajor trón várományosa volt. Nem csoda, hogy az eshetőségtől felbőszültek a német vadkanok és megölték Imrét, amikor vadászni ment, talán épp ide, a Pilis erdeibe.
Szent István nagy terve, miszerint az ország irányítását fiára, Szent Imrére bízza, ezzel fájdalmasan megsemmisült. Pedig miatta, fia királyi jövőjét féltve küldte száműzetésbe Vazult, a várományost. De félretéve régi nézeteltérésüket, mégis az általa Nyitra várába száműzött unokatestvére, mint lehetséges vérszerinti utód felé irányult figyelme. Ezt a tervét is meghiusították ellenségei. Talán épp Gizella emberei előzték meg, és tették uralkodásra képtelenné Vazult, megvakítván őt.

István körülnézett az országban és nem talált méltó utódot, akire nyugodt szívvel rábízhatta volna sérülékeny, „újszülött” országát. Ekkor hozta meg uralkodásának talán legszebb döntését. Ragaszkodását az ősökhöz, és a megmaradás érdekében közeledést a kor kihívásaihoz, a legbölcsebbet tette. Már-már a halálos ágyán felajánlotta a Szent Koronát, és országunknak védelmét Égi Édesanyánk, Boldogasszonyunk oltalmába! Ettől kezdve Mária országa vagyunk, a Boldogasszony pedig legértékesebb nemzeti kincsünk. Sajátos, egyedi, nemzeti érték! István korában ugyanis a nyugati kereszténységben még nem ismerik a Boldogasszony fogalmát, mert hogy-hogy nem, csak a mi pogánynak mondott ősi hitünkben létezett. István már csak ebben az ősi Boldogasszonyban bízott!
Boldogasszony ma sem hagyott el minket, csak mi fordultunk el tőle. Mi, a magyar nép hagytuk el Őt! A Csillagösvény az a hely, ahová azok gyülekeznek, akik a Boldogasszonyhoz igyekeznek. Ez a hely szentistváni összetartozást hirdet, és nem tűr megosztottságot. Ide azért jövünk könyörögve, hogy Égi Édesanyánk ne vegye le szeretetét népünkről!
Mert a Boldogasszony szeretete nélkül elpusztulunk!

Pilisszántó, 2008. szeptember. 21.  16 óra.