Március 21-e van, a tavaszi Napforduló. Ezekben a percekben nyugszik le a hajnaltól estig áldását szóró Nap és átadja az éjszaka irányítását az ugyanebben a percben ébredő Holdnak, amely éppen ma estére hízott meg teljes terjedelmébe. Jellemzőek ezek a véletlenszerűnek tűnő kozmikus egybeesések szobraink avatásának időpontjával. Megbillen ilyenkor a kozmosz szobraink tiszteletére. Visszaköszön! Ahogyan egy Csillagösvényen illik. Véletlenül az idei tavaszi Napforduló napja Nagypéntekre esik, Nagypéntek pedig szinte Hunyadi Mátyásra van írva.
Kétezer évvel ezelőtt, Virágvasárnapon, Jézus nagy tömeg ünneplése közt bevonult Jeruzsálembe. Háromévi közszereplésével akkora tiszteletet szerzett hogy az emberek örömmámortól ujjongva, virágot, pálmalevelet szórtak lábai elé, hozsannázva királlyá akarták Őt kiáltani. Nem múlt el csak néhány nap és az ország farizeus, képmutató főpapjainak rábeszélésére hallgatva ugyan az a nép, lecserélte Jézust a rabló Barabásra. Már nem ért nekik többet harminc ezüstnél, és királyi koronának töviskoszorút szúrtak fejére. Az előbbi éljenzők, most kegyetlenül megkínozták és kéjes mámorral megölték Őt. Ismerős pálfordulás ez a mi történelmünkben is!