Hétszázötvennyolc évvel ezelőtt, 1250-ben, állt itt egy ember. Durva, háziszőttes, kámzsás barna ruhában hat társával együtt, a meghatottságtól lenyűgözve várták a Teremtő Isten üzenetét, amelyet a Ziribár hegyszoros fölött újjászülető Nap fényén keresztül küldött nekik. Egész éjjel virrasztottak egy barlang mélyén, és folyamatosan imádkoztak a tűz melegénél. Nem volt villany, TV, újság, rádió, nem volt semmi, csak a magány, a hosszú, sötét, téli éjszaka, és az éhes farkasok vonyítása a csikorgó hidegben. Még csak néhány éve, hogy megölték fiaikat, asszonyaikat, megbecstelenítették lányaikat a tatárok. Felégetett, elpusztult otthonaik helyett, itt a Pilis barlangjaiban, az erdők tikos rejtekében találtak menedéket, búvóhelyet. Magányukban és fájdalmukban már csak egyetlen vigasztaló társuk maradt, az Isten. Imádkozni nem a jólét tanítja meg az embert, hanem a keserűség, szenvedés, és a küzdelem. Az ő szívüket a fájdalom, a dac, szeretteik emléke, az ország sanyarú állapota, a szenvedés edzette nemes lelkűvé. Az erdő csendje, az elmélkedő magány vezette őket Isten közelségébe. Itt a Pilis csendjében tisztábban hallatszott a Teremtő hangja, a természet ölében szebben látszott az arca.

Nem csoda hát, hogy az esztergomi kanonok főpap Özséb, hamar megkedveli őket, és társukká szegődött. Hamarosan közösséggé tömörültek, és heted magával megalapította itt Szántó közelében a Szent Kereszt remete testvérek közösségét, és megépítik Szent Kereszt nevű kolostorukat.

Szellemi atyjuknak Thébai Remete Szent Pált választották, aki Krisztus után 341-ben, 113 éves korában halt meg. Kereszténysége miatt, üldözői elől, Nimród városából Skythopoliszból menekül az egyiptomi sivatag barlangjába, ahol 60 éven át egy holló táplálja, majd halálakor két oroszlán ássa meg sírját, és társa Remete Szent Antal temeti el.
Vajon miért volt olyan fontos a magyarok számára ez az ember? Honnan szereztek tudomást innen a Pilisből egy kies, sivár egyiptomi sivatag eldugott barlangjában félrevonult magányos remetéről, telefon, posta, internet nélkül, aki ráadásul előttük ezer évvel előbb élt?
Hogy került barlangjának falára a mi Szent Koronánk Atya Istenének, a Pantokrátornak festménye, holott a Szent Korona hétszáz évvel később, Szent Istvánnal került a köztudatba? Romlatlan holtteste végigjárja a fél világot, olykor a Prágába vitt feje nélkül külön, míg végül Nagy Lajos, Velencével vívott csatájának eredményeként Remete Szent Pál holtteste országos ünnepség keretein belül a Budalőrinci pálos rendházba kerül, majd a török elől menekítve Trencsén várában pusztította el a tűzvész.
Miért pont innen a Pilisből vitt pálos hittérítőket Kolombusz amerikai útjára? Közelebb nem talált méltó hittérítőket?
Sau Paulo neve a mi pálosaink emlékét őrzi.
Milyen rejtélyes szálak kötnek össze innen Szántóról földrészeket, és évezredeket?
Miért ne hihetnénk ilyen történelmi háttérrel, hogy a régi temetőnkben, most 10 éve, feltárt, XIII. szd.-ban épült templomrom Szent Özséb első kolostora, a Szent Kereszt kolostor, ha az írott régi dokumentumok mindegyike következetesen ezt írja le, és tényleg ott van? Igazolja a gondolatot az is, hogy a veszprémi püspök adott regulát Szent Kereszt remetéinek, mert Szántó a Veszprémi egyházmegyéhez tartozott. Ha a kesztölci Klastrompuszta lenne Özséb első kolostora, akkor a regulát az esztergomi püspöktől kellett volna kapnia, mert a klastrompusztai pálosok az esztergomi káptalan birtokához tartoztak
Pálosaink 700 évvel ezelőtt kapták meg a pápa jóváhagyását. Dolgoztak, termeltek, és főleg sokat imádkoztak csendes békeidőben. Válságos időszakban viszont elővették a kardot, és a sor elején álltak harcba a haza védelmében. Ezért volt első dolga minden hazánkra törő ellenségnek a pálosok elpusztítása. Amilyen állapotban voltak a pálosok, olyan állapotban volt az ország is.
Özséb felismerte a magyarság között folyó féktelen harcot, mely harcban csak hazája pusztulását látta a magyar nép pusztulásával.
Gyéressy Ágoston írja: „A magyar papság erkölcsi szintjének mélységéről szomorú képet mutatnak az akkori zsinatok. A tatár veszedelem minden szörnyűségének kellett rászakadnia, hogy a magyar lélek gyötrelmeinek izzó mélységéből fellobbanjon egyszerre fehéren és sugárzón, és Istentől áldottan az első magyar rendi szerzetesség.”
Özséb láthatta korának világi tisztességtelenségeit, megcsömörlött tőle, és elvonult az egyszerű de tiszta szívű emberek közé remetének, ide a Pilisbe.
A történelem ismétlődik!  Manapság mintha megtámadta volna a hazánkat védő immunrendszerünket valami vírus. Egészséges hazaszeretetünket a pénz nyavalyája pusztítja.
Míg a vidék egyszerű lakói az ország földjét aranykoronás édes anyaföldjének érzik, amelyből az új élet sarjad, az országvezetőinknek ugyanez csak térkép, helyrajzi szám, és ingatlanár. Lassan minden, ami fontos a magyarság számára, idegenek kezére kerül, és mi saját hazánk albérlőivé válunk, a haszonélvezők pedig kiszívják a vérünket. Vissza kéne kanyarodnunk a gyökereinkhez, a Boldogasszonyunknak felajánlott Szent Koronánkhoz, ha gyógyulni akarunk! Ne a külföld elvárásainak akarjunk megfelelni, hanem elsősorban a saját hagyományainknak, nemzeti értékeinknek.
A nemzet felemelkedése érdekében támasszuk fel tehát, itt a Pilisben Szent Özséb emlékét szobrának felállításával, a Jézusi látásmód szellemében ápolt Hazaszeretetet.
December 21-ke van, az újjászületés hajnala. A Csillagösvény Gondviselője, a többi szobor avatásához hasonlóan, Szent Özséb szoboravatását sem hagyta égi áldás nélkül. Ezen a napon az égbolt kilenc bolygójából hét, együttállásban van. Uránus, Neptun, Vénus, Jupiter, Merkúr, Plútó, és Mars egysoros vonalban, vigyázzállásban felsorakoztak a Nap előtt Szent Özséb tiszteletére, aki szintén beállt hetediknek a Csillagösvény szobrainak sorába.
Ma reggel a Ziribár hegyszoros fölött kel a Nap, és öltözteti Napba a Boldogasszonyt. A követendő példa tehát itt áll a Csillagösvényen, ezt a Fényt kövessük!

Pilisszántó 2008. dec. 21.                                       Szőnyi József
Pilisszántóért Egyesület