Március 21-e van, a tavaszi Napforduló. Ezekben a percekben nyugszik le a hajnaltól estig áldását szóró Nap és átadja az éjszaka irányítását az ugyanebben a percben ébredő Holdnak, amely éppen ma estére hízott meg teljes terjedelmébe. Jellemzőek ezek a véletlenszerűnek tűnő kozmikus egybeesések szobraink avatásának időpontjával. Megbillen ilyenkor a kozmosz szobraink tiszteletére. Visszaköszön! Ahogyan egy Csillagösvényen illik. Véletlenül az idei tavaszi Napforduló napja Nagypéntekre esik, Nagypéntek pedig szinte Hunyadi Mátyásra van írva.
Kétezer évvel ezelőtt, Virágvasárnapon, Jézus nagy tömeg ünneplése közt bevonult Jeruzsálembe. Háromévi közszereplésével akkora tiszteletet szerzett hogy az emberek örömmámortól ujjongva, virágot, pálmalevelet szórtak lábai elé, hozsannázva királlyá akarták Őt kiáltani. Nem múlt el csak néhány nap és az ország farizeus, képmutató főpapjainak rábeszélésére hallgatva ugyan az a nép, lecserélte Jézust a rabló Barabásra. Már nem ért nekik többet harminc ezüstnél, és királyi koronának töviskoszorút szúrtak fejére. Az előbbi éljenzők, most kegyetlenül megkínozták és kéjes mámorral megölték Őt. Ismerős pálfordulás ez a mi történelmünkben is!
„A nép, az Istenadta nép” 2000 év múltán, 2000 év tanulságai, tapasztalatai ellenére újra, és újra Barabást kiált. Mint ahogy Karinthy írja novellájában: „egyenként mind Jézus bocsánatát kérték ostoba döntésükért, de amint tömeggé váltak, szemük elvakult, és ismét Barabást kiáltottak.” Jézus egész életében erre a napra készült. Az égben megírt sorsát tudatosan vállalta. Keresztútjának szenvedését, kereszthalálát értünk, az emberiségért áldozta fel.
Ötszázötven évvel ezelőtt királyt választottak a befagyott Duna jegén. Megkoronázni még nem tudták, mert a Szent Korona akkor a tolvajok kezén volt. A király, Hunyadi Mátyás csak drága pénzért tudta visszaszerezni, mert nekünk a Szent Korona mindennél többet ért. A Szent Korona nélkül a király nem volt király.
Vissza került a Szent Korona és közeledett Húsvét ünnepe. A nép örömmámorban, ujjongva, Virágvasárnap akarta megkoronázni Mátyást, de Ő kérlelhetetlen határozottsággal Nagypénteket jelölte meg koronázásának napját, amikor még a harangok is némák. Tudatos szándékkal sorsközösséget, tüskés koronát vállalt a Megváltóval. Az országért, a népéért vállalt szolgálatot, alázatot. Nem az emberek virágesőjét, az édesapjától örökölt déli harangzúgást kérte, hanem a csillagokban megírt sorsát, a Húsvét misztériumát, a kereszt utat választotta királyi jövőjének. Ez lett királyságának kezdete és végzete. A Boldogasszony templomban koronázták meg. Ezért néz Mátyás szobrának tekintete a pilisi Boldogasszony kápolnára és a fölé magasodó Pilis Keresztjére.
Harminckét évi uralkodása után, Húsvétkor, a Virágvasárnapi országos ünnepségben Hunyadi Mátyást megmérgezték, és Nagypénteken, koronázásának napján már halott volt. Ahogy Jézust a saját népe, úgy a királyt saját felesége árulta el, ölte meg. A keserves kínok közt haldokló király méregtől szétmart torkán csak egy szót tudott kipréselni: Jézus!
Mindnyájan érezzük a két Húsvét közti párhuzamot. Így már talán érthető, hogy Hunyadi Mátyás szobrát miért csak ma lehetett felavatni hitelesen, és az eddigi szobrokhoz hasonlóan, égi áldással. Az ünnepi munkatilalom ellenére Virágvasárnap állítottuk fel helyére a szobrot, de most Nagypénteken avatjuk fel. Ezért követelt helyet a Csillagösvény tetején utolsó stációként Hunyadi Mátyás szobra, és jó helyen van itt, hetedik állomásaként a Csillagösvénynek. Nagy léptékű ősök taposták ki neki ehhez az utat. Utolsó szakrális királyunkként, egyedül ő méltó ehhez a sorhoz.
Itt az erdő szélén akár fizikai valóságban vállára szállhat kedvenc címer- madara a pálosok hollója. Azoké a pálosoké, akiket Ő annyira tisztelt, amiért Hollós Mátyásnak, vagy Vitéz Hollósnak is nevezték. Néhány éve, a kápolna építése közben vettük észre, hogy ide a Pilis hegy szélvédett öblébe a László kúp alá, két holló pár költözött. Egymásra találva ismét lakótársak lesznek ősi otthonukban. Láthatjuk: Nagypéntek sorsfordító nap, az áldozat napja.
Csakhogy Jézus harmadnapra feltámadt és ezzel értelmet adott a kereszténységnek. Van örökkévalóság, a lélek halhatatlan! Ha nem támadt volna fel, életútja nem lenne több egy érdekes eseménynél. Jézus feltámadásának napja ezért, egyben a kereszténység születés napja. Hunyadi Mátyás viszont halott!
De mi most itt, és azok, akik majd ide elzarándokolnak, azért jöttünk össze, hogy életre keltsük Őt. Mert csak úgy kap értelmet a Csillagösvény halhatatlan példáját mutató üzenete, ha feltámasztjuk Őseinket. Azt mondják, az ember kétszer hal meg. Először fizikailag távozik az élők sorából, testét visszaadják az anyaföldnek. Másodszor pedig akkor hal meg, amikor az emlékét is elfeledjük. Mátyás meghalt, vele az ország, és az igazság is. De mi, akik szobrához járulunk, rendületlenül őrizzük emlékét becsülettel és tisztességgel. Rendületlenül! Szép, férfias szó… Azt jelenti, hogy próbálkozhatnak farizeus, képmutató főpapok, jöhetnek Barabások, és harminc ezüstök, nekünk minden ármánykodásnak ellenállva szent kötelességünk hűek lenni történelmi évszázadok tisztítótüzétől megnemesedett nemzeti nagyjainkhoz! Nekünk szent kötelességünk, hogy ne hagyjuk Hunyadi Mátyást másodszor is meghalni!
Pilisszántó. 2008. március 21.
Húsvét Nagypéntekjén