Kedves Pilis Keresztjének hívószavára érkezett barátaim! Nehéz megszólalnom a meghatottságtól ennyi ember láttán. Ennyi embert érintett meg a kereszt szelleme?

Ismeretlenül, sárban megnehezült lábakkal, járható utaktól eldugottan, hideg ködös időben, csúszós-köves meredek erdei úton felkapaszkodva jöttek-, jönnek ide fel a Kereszthez idősek és fiatalok egyaránt.  Megdöbbentő a felismerés: a mai érzékelten sivár, kavargó világban ennyire éhezik az ember valami másra, valami magasabb rendű, maradandó értékre?

Pilis Keresztje az első percben megmutatta erejét. Iránytűként hívja magához a felnéző embert, aki örömmel leküzdve fáradságot megkönnyebbülve fújja ki magát a célnál.

Ez lenne a Keresztút titka?

A hatalmas Pilis lábánál az óriási kereszt tövében állva azért sem akaródzik beszélni, mert ismerve a hegy és a kereszt üzenetének nagyságát mellette az ember itt olyan parányinak érzi magát, hogy méltatlannak tűri mellette a szót.

Igazi mondani valója Pilis Keresztjének van! Ő a feltámadás keresztje, hisz nincs rajta a feszület. De a feltámadás feltétele a keresztre feszítés, az emberiségért vállalt áldozathozatal. Áldozathozatal nélkül ma sincs feltámadás. Bár a múltról beszél, de a jövőnek szól.

Beszél a születése óta eltelt kétezer esztendőről. Mennyi változás történt a világban ez idő alatt, de Ő rendíthetetlenül áll. Hazánk történelmét ő írta meg. Ma már nem lett volna Magyarország, ha Ő innen a Pilisből nem figyel ránk. Árpád házi Szent királyaink innen irányították Kárpát medencét. Európa összes népe nem adott annyi szent királyi sarjat, mint Magyarország. Pilis Keresztje róluk beszél. Újkori történelmünk megdönthetetlennek hitt izmusai: marxizmus, szocializmus, kommunizmus sehol sincsenek, de a Kereszt áll.

Itt a Pilis barlangjaiban szentéletű férfiak éltek. A Szent Keresztet tisztelő magyar pálos szellemiség meghódította az egész világot. Horvátországtól Spanyolországig, Brazíliától a Pilisig. Paraguay barlangjaiban még látták a pilisi rovásírást.

Keresztünk Géza fejedelem Esztergomjától, Hunyadi Mátyás Visegrádjáig a hegység sok nagyszerű titkáról tudna mesélni, melyek ma még némán megbújnak Pilis erdőiben. Csak nehogy végleg elpusztítsák őket. Ők bűvölték meg Sík Sándort és Prohászka püspököt is. A titkok üzenői itt-ott már előbújnak: fura kövek, nyílhegyek ismeretlen középkori alagutak, épület-romok, vagy Keresztes Kő formájában és bizonyítják a titkok létezését.

Pilis Keresztje beszél nekünk a pilisi községek sokszínű nemzetiségeiről, akik több száz éve élnek egymás közvetlen szomszédságában. Szerbek, cigányok, svábok, tótok egymást tisztelve békében és szeretetben élnek egy közösségben. Egységük a Kárpát medence katlanában forrt össze egy hazává. A Szent Korona egyenrangúvá tette őket. Ezt az egymásra utalt közösséget úgy hívják: Hungária. Ennek az összefogásnak eredményeként épült meg mindnyájunk Pilis Keresztje. Százhuszonhét éves legjobb minőségű tölgyfáját Erdély küldte. Hargita erdeiből származó tölgyet Csíkmindszent ajándékaként hozta Nagy András Pilisszántóra, a Pilis hegységnek hódolva ezzel. A szétszakadt nemzet így keresi köldökzsinórját az értük aggódó anyaföldjéhez, így fog kezet Kárpát-medence két szent hegye, a Pilis és Hargita. Egyszerű emberek, egyszerű reakciója bizonyítja: ezt az országot az egyszerű emberek építik!

Tőkés László püspök úr levélben méltatta a gesztus értékét sajnálkozva, amiért nem tudott jelen lenni a Kereszt megáldásán. Temesvárnak december 20-ika fontos évforduló. Megértjük őt, ott kellett lennie, mert a személyéhez fűződő forradalom kitörésének évfordulója bennünk is mély tiszteletet ébreszt.

Pilis Keresztje ennek az összefogásnak eredményeként az egymáshoz tartozásunknak állít emléket, egyúttal védi Pilist attól, ami nem oda illik. Hirdeti a pilisi községek és az ország hagyományos mély keresztényi vallásosságát. Jelzi, hogy innen a Kereszt mellől nézve holnap, december 21-én, az újjászületés hajnalán a Nap Ziribár dűlő felett ébred. Éled a fény Magyarország felett is de csak akkor, ha a megoldást mutató kereszt mellől nézzük! Oly korban élünk, melynek bajai már talán visszafordíthatatlanul a pusztulásba viszik Földünket, mert a mai ember mindenek fölöttivé teszi magát, nem tűri maga fölött az Istent! Gőgje odáig dagadt, hogy neki csak jogai vannak, és senki ne írjon elő számára kötelezettséget. Pilis Keresztje kötelességet ró ránk, korlátokat szab, és Rendet tart. De az Ő rendjének korlátjai nem hagynak minket a szakadékba zuhanni! Isten nélkül nincs értékrend! De ha nincs Isten, ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? Az ember? Rég rossz, ha rá van bízva! Ezért megy most a világ a katasztrófa felé Az éltető fényt kelet felől várjuk, nyugaton a fény elmegy! Ott manapság nincs szükség a kereszténységre, ott nincs szükség az ősire.

Pedig ami ősi, azt itt hordozzuk génjeinkben, amíg csak élünk. Ezért van rá létszükségünk. Több mint ezer esztendős Istent félő Magyarországot pusztítja tehát, ki az ősit tagadja. Kinek állhat érdekében ily módon kiirtani ezt a népet? Az ősi itt áll előttünk tizenkét méter magasan és hat méter szélesen. Márványba vésett szöveg megtestesíti történelmünket, hitünket, reményünket, életünk értelmét: „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.” Itt a Pilisben a kereszt az őshonos és semmi más. Ettől szakrális a Pilis. Nem nehéz megjósolni, ez a hely lelki méregtelenítője lesz annak, aki meglátogatja. A Nap kisüt fölötte a ködből, mint ahogy most is a Kereszt-áldás idejére. Aki azonosul a Kereszt eszmeiségével, elmond itt egy fohászt, aztán lenéz innen a hegyről szép hazánkra, bármennyire van összekuszálva idegrendszere a lenti világ zajától, innen mosolygó lélekkel fog visszamenni az idevezető úton.

Pilis Keresztje a hely szelleme miatt sajátos egyéniség. Százhuszonhét évgyűrűs törzsét könnyű és jó átölelni, mert gömbölyű. Nem ismer hegyes élű oldalakat! Nem ismer jobboldalt, baloldalt, izmusokat és istákat. Pilis Keresztje politikai hovatartozástól független, mindegyik fölött álló erkölcsi érték. Mindenkinek, aki a Kárpát medencében lakik és szereti hazáját, illik tisztelni. Felkiáltójelként már messziről szól hozzánk.  Azt mondja:

„Gyertek hozzám, ha bajban vagytok!”

„Ha sötétben botorkálsz, gyere hozzám és megmutatom neked az utat.”

„Erőt adok, ha elgyengültél, csak nézz föl rám!”

„Örömmel és szeretettel töltelek meg, öntözöm kiszáradt lelkedet, hogy helyt állhass ott lent az életben, csak higgy nekem!” Mint hajótöröttnek a világítótorony az ide látogató számára már messziről szelíden jelzi: „Barátom a Pilis hegység kapuját lépted át, törölt meg a lábad mintha hazajönnél, és kérlek szépen, tartsd tiszteletben, ami a kapun belül van!”

Pilis Keresztje adakozásból épült fel, így lesz rajta áldás. Mint ahogy az idetervezett Boldogasszony kápolnát is emberek forintjaiból lesz hivatott megépíteni. A majdan itt felépülő Árpád házi stílusú kisméretű kápolna homloknyílásán, az újjászületés hajnalán Ziribár dűlő fölött ébredő Nap első sugara a szemben álló Boldogasszony oltárkép arcába néz majd.

Kedves Barátaim!

Amíg a Kereszt megépült és most megáldására kérem fel dr. Ladocsi Gáspár püspök urat, beszélnem kellett. Olyanokat mondtam, - hogy mixerautó, - hogy betonalap, daru, Jani, András, Tivadar, - hogy igyekezzünk, - hogy szép legyen, - vigyázz, - meg ilyeneket.

Ettől a perctől kezdve elnémulok és átadom a szót Pilis Keresztjének.

Ő sokkal szebbet, mélyebbet, tartalmasabbat mond nekünk, mint bárki más.

Némaságában is hangosan kiált messzire. Van, aki meghallja, van, aki nem.

Nem bánja meg, aki hallgat rá, általa találja meg az útját a remény felé!



Pilisszántó, 2003. december 20. szombat 14 óra                                   Szőnyi József